Az elátkozott királyok VII.

Az országvesztő "Az elátkozott királyok" című sorozat befejező része. Javában dúl a százéves háború. Gyengekezű, szeszélyes, lobbanékony, szenvedélyén uralkodni nem tudó király kerül Franciaország trónjára: II. János, akit "Jó" Jánosként is emlegetnek, bár ha valaki, ő egyáltalán nem szolgált rá erre a jelzőre. Néhány év alatt szétzülleszti az orszságot: miközben Edward angol király és Navarrai Károly egyre nyilvánvalóbban szövetkeznek ellene, neki csak egy dolgon jár az esze: miként álljon bosszút szeretője, Spanyol Károly meggyilkolásáért. A regény egyik legemlékezetesebb fejezete a roueni lakoma: a király rajtaüt a vidáman lakmározó urakon (akik közt ott vannak Spanyol Károly gyilkosai is), és nagy vérfürdőt rendez köztük. Szeszélyes birtokadományaival, illetve birtokelkobzásaival csaknem az egész nemességet maga ellen hangolja, de még így is további baklövések sorozatára van ahhoz szükség, hogy Edward, a Fekete Herceg, vígan végigrabolhassa az országot, sőt 1356-ban Poitiers-nél hatezer emberével tönkreverje a huszonötezres francia sereget, és fogságba ejtse a francia királyt. Az eseményeket a "pápacsináló" Périgord bíboros szemszögéből látjuk, ő meséli el színes, rendkívül eleven stílusban, csapongva, mégis jól követhetően II. János példátlan országvesztését - közben természetesen ő is fondorkodik és intrikál, finoman és okosan, hogy valamiképp megmentse Franciaországot a három részre szakadástól.